Gombos Tünde – A maximalista írócsíra - Alkotó Blogger Portál Magazin

Gombos Tünde – A maximalista írócsíra

Gombos Tunde – A maximalista irocsira
Gombos Tünde – A maximalista írócsíra




Egy maximalista írócsíra




Gombos Tünde vagyok, írócsíra. Korábban írópalántának tituláltam magam, de mióta néhány nappal ezelőtt elolvastam Szabó Magda Az ajtó című regényét, annyival feljebb került az a bizonyos léc, hogy muszáj volt újragondolnom a titulust. Ebből is látszik, hogy meglehetősen maximalista vagyok, szigorú elvárásokkal mások, és főleg önmagam felé. Hol romantikusnak, hol szépnek címkézett irodalomban utazom, és – most már ki merem jelenteni – egyértelműen nőknek írok.





Szerelemtánc – Amikor megkísért a szerelem



Első regényem, a Szerelemtánc, 2016. novemberében jelent meg az Álomgyár Kiadó szárnyai alatt. A mű születése tündérmesébe illő, és bár sok helyen elmeséltem már, azért röviden itt is leírom, mert annyira különösnek és elképzelhetetlennek tartom még mindig azt a csodát, ami akkor megtörtént velem. 


Szerelemtánc könyv
Szerelemtánc könyv


Egy augusztusi délutánon, 2013-ban, kimentünk a Margitszigetre a férjemmel. Ő futott, én meg ücsörögtem a futópálya mellett egy padon és szemlélődtem. Kellemesen borzongatott a szellő, nem is érződött a nyár végi meleg. Azt hiszem, egy angyal szállhatott le, ő fújhatott rám varázsport. Egy pillanat alatt lényegültem át negyvenkét éves nőből huszonhét éves, végtelenül szomorú sráccá, aki magányosan ücsörgött azon a padon, és aki teljesen biztosra vette, hogy egyedül fogja leélni egész hátralévő életét. Az ő szemén keresztül láttam, ahogy megpillantotta azt a gyönyörű lányt, és éreztem a fájdalmát, hogy egy ilyen tökéletes teremtmény sohasem lehet az övé. Akkora hatással volt rám ez a csodálatos káprázat, hogy muszáj volt papírra vetnem Dávid történetét. 

Szerelemtánc borító
Szerelemtánc borító


Hatalmas öröm és elismerés számomra, hogy a Szerelemtáncot 2017-ben Margó-díjra jelölte a szakmai zsűri.




Pataki Emma naplója – Amikor szemberohan az élet


Pataki Emma naplója borító
Pataki Emma naplója borító


2017 januárjában megint meglepő dolog történt. Egy tizenöt éves lány naplóját kaptam meg elolvasásra. Kíváncsisággal telve kezdtem bele, és mindinkább megdöbbenve haladtam sorról sorra. Helyenként alig tudtam kibogarászni a szavakat a kusza betűkből, de annyira mély benyomást tett rám az az őszinteség, amit ott találtam, hogy megszállottan haladtam előre a szövegben. Elképesztő, döbbenetes, szédületes és megkapó volt bepillantást nyerni egy kamaszlány valódi életébe és leplezetlen gondolataiba! Azonnal tudtam, hogy könyvvé kell formálnom azokat az érzéséket és azt a hangulatot, amit az a napló árasztott, úgyhogy általa megihletődve megírtam a Pataki Emma naplóját, ami szintén az Álomgyár Kiadónál jelent meg, és amit 2017. decemberében foghattak először a kezükbe az olvasók.


Pataki Emma naplója dedikálás
Pataki Emma naplója dedikálás


Pataki Emma ifjú kora ellenére, a naplója nem egy kizárólag tinilányoknak szóló, cukormázas-habos történet. – Ilyeneket amúgy sem szándékozom írni, az édes mázt és a habot meghagyom a cukrászoknak. – Olyan súlyos kérdéseket járok körül benne, mint az alkoholizmus, az elhanyagolás, a lelki és a fizikai bántalmazás, illetve, hogy ezek együtt mibe is hajszolhatnak bele egy kamaszt. A könyv általam ismert legifjabb olvasója tizennégy éves, a legidősebb hetven körüli, és a kettő között is sokféle korosztálytól kaptam már lelkes visszajelzést. Mivel a történet 2004-ben játszódik, azok, akik akkortájt voltak tizenöt évesek, általában szívesen nosztalgiáznak arról a korról olvasva.




Az írás az én drogom


Gombos Tünde
Gombos Tünde




A fejemben megállíthatatlanul keringenek a történetek, és néha annyira elszántan kikívánkoznak onnan, hogy már képtelen vagyok odabenn tartani őket. Egyrészt maga az írás is eufóriát okoz, másrészt erős megszállottság hajt, hogy az érzéseimet és a gondolataimat megosszam másokkal is, szeretek érzelmeket kiváltani az olvasókból. Kapok is számos levelet a soraim által elvarázsolt, meghatódott, néha könnyező vagy éppen nevető emberektől. Ez meg úgy hat, mint a drog. Egyre több és többször kell belőle. Szóval az írás az én drogom, és egyáltalán nem akarok leszokni róla.

Linkek




Ha tetszett, nyomj egy lájkot, vagy G+, és oszd meg másokkal is!


Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.